Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/274

270

Magyar népdalok.

122.
Isten hozzád, édes eszem,
Már ma hasznodat nem veszem.
Kiöntlek ürge módjára,
Bornemiszák bosszújára.

123.
Isten hozzád kedves kis angyalom,
Mert már nekem el kell masiroznom !
Három zsandár hozott egy levelet :
Ferencz József hivatott engemet.

124.
Itt minálunk a lányok rózsabokron nyilnak,
Hej, egy kis szöszkét Virág Juliskának hívnak ;
Láttam is szép személyét, hallottam szép hangját,
Talán meg is halok én, ha nekem nem adják.

125.
Izeg a vér, mozog is,
Ahol nem gondolnád is.
Hej, van nekem szép szeretőm
Ebben az utczában is !

126.
Jaj annak a fának,
Kit fejszével vágnak ;
Jaj annak a lánynak,
Kit mindig gyaláznak.
Engemet is gyaláz
Egy semmirevaló.
Ássa ki a szemét
Két fekete holló !

127.
Jaj de fázom egy ümögbe,
Takarj rózsám a szürödbe !
— A szürőmnek nagy az ára,
Nem takarlak be hiába !