Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/27

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

I. Szerelem rózsái 23

Mondd meg hugám a nénédnek,
Adjon csókot a legénynek!
— Nem mondom meg a nénémnek,
Magam is adok szegénynek.

18.

Arra kérem Teremtőmet,
Adja vissza szeretőmet ;
Ha nem mostan, ha nem mostan, tehát máskor,
Kukoricza-kapáláskor.

Irigyeljék az emberek,
Hogy én, rózsám, tied leszek ;
Tied leszek, tied leszek nemsokára.
Vén asszonyok, rossz asszonyok bosszujára.

19.

Árva vagyok mint gerlicze,
Mint a kinek nincs senkije,
Árva vagyok apa nélkül,
De még inkább anya nélkül.

Nincsen senki, ki szeressen.
Csak a rózsám s a jó isten —
Én is árva, te is árva,
Bujjunk egymás árnyékába!

20.

Az ég alatt, a föld szinén.
Nincsen olyan árva mint én.
Nincsen apám, nincsen anyám,
A ki gondot viseljen rám,

Minden virág virágozik,
Csak az enyim hervadozik.
Hadd hervadjon, hadd száradjon,
Csak az isten el ne hagyjon.