Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/27

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Mondd meg hugám a nénédnek, Adjon csókot a legénynek! — Nem mondom meg a nénémnek, Magam is adok szegénynek.

18. Arra kérem Teremtőmet, Adja vissza szeretőmet; Ha nem mostan, ha nem mostan, tehát máskor, Kukoricza-kapáláskor.

Irigyeljék az emberek, Hogy én, rózsám, tied leszek; Tied leszek, tied leszek nemsokára. Vén asszonyok, rossz asszonyok bosszújára.

19. Árva vagyok mint gerlicze, Mint a kinek nincs senkije, Árva vagyok apa nélkül, De még inkább anya nélkül.

Nincsen senki, ki szeressen. Csak a rózsám s a jó isten — Én is árva, te is árva. Bújjunk egymás árnyékába!

20. Az ég alatt, a föld szinén. Nincsen olyan árva mint én. Nincsen apám, nincsen anyám, A ki gondot viseljen rám,

Minden virág virágozik. Csak az enyim hervadozik. Hadd hervadjon, hadd száradjon. Csak az isten el ne hagyjon.