264 Magyar népdalok.
83.
Gyolcs az ingem, keményített az alja,
Nem vagyok én leányoknak az alja,
Sem az alja, sem az anyja nem vagyok,
Barna legény szeretője, az vagyok !
84.
Ha a csillag leesik, hej, elterül,
Ha a rózsám meglát engem, elkerül.
Ha elkerül, mit tehetek én róla ?
Nem lehetek se tulipán, se rózsa.
85.
Ha az alsó malom mind aranyat járna,
Úgy se' kéne nekem a molnár leánya.
Lisztes a szoknyája, mocskos a bokája,
Azért nem kell nekem a molnár leánya !
86.
Ha bemegyek, ha bemegyek az útszéli csárdába,
Beleverem a bicskámat a mestergerendába,
A ki legény, gyüjjön ide, húzza onnan ki !
Még az éjjel zsandárvérrel pingálom a nevem ki.
87.
Ha énnekem gyolcsom, kontyom volna.
Jókor reggel felöltöztem volna,
A piaczra kisétáltam volna,
Magam ottan mutogattam volna !
88.
Ha érzed fogad fájását,
Járd körül az akasztófát,
Szakíts egy szálkát belőle,
Piszkáld meg a fogad véle !
89.
Hajlós bozogány —
Húzd rá te czigány !
Ha te huzod, én meg járom,
A rózsámat oda várom.
