260 Magyar népdalok.
58
Elmégy, babám, itt hagysz engem örökre,
Bús szivemen bánatot hagysz előre.
Ha elmégy is, el ne felejts,
Hűségemrűl megemlegess !
59.
Elmentedet nem kivánom,
Visszajöttöd holtig várom.
Ha visszajösz, visszavárlak,
Szivem közepibe zárlak.
60.
Én istenem, add mögérnem :
Kit szeretek, add meg nékem !
Ha azt meg nem hagyod érnem,
E világban se hagyj élnem.
61.
Én istenem, minek is születtem,
Nyomorúság az egész életem.
Szeretek és boldogtalan vagyok :
Ezzel is csak még szegényebb vagyok.
62.
Én istenem, valahára
Viselj gondot az árvára,
Hogy ne jusson bujdosásra,
Egyik ajtóról a másra.
63.
Én is voltam, a mi voltam,
Virágok közt rózsa voltam,
De rossz kertészre akadtam,
Bánatomban elhervadtam.
64.
Én vagyok egy bús gerlicze,
Ki a párját elvesztette.
Egy vadgalamb elkergette,
Szerelmünket irigylette.
