258 Magyar népdalok.
46.
Dombon van a házam, dombon lakom én,
Kicsiny az én rózsám, nagyobb vagyok én.
Ha kicsiny is, lehajlok hozzája,
Megcsókolom menyasszony-ruhába.
47.
Édes anyám beállok katonának,
Felöltözök lovagoló huszárnak ;
Káplár uram, irjon be a könyvibe,
Itt a kezem, tizenkét esztendőre !
48.
Édes anyám, ha megunt már tartani,
Vigyen ki a nagypiaczra eladni,
Ott is ott lesz barna babám megvenni,
Kész lesz értem száz aranyat letenni.
49.
Édes anyám, tegye el a ruhámat
Majd ád nekem Ferencz Jóska másikat,
Sárga zsinóros nadrágot kapok én,
Magyar király katonája vagyok én !
50.
Édes kicsi dundulikám,
Fekete szemű violám,
Bárcsak egy cseppet alhatnám,
Hogy rólad ne gondolkoznám.
De egy cseppet sem alhatom,
Mindig rólad gondolkozom.
51.
Édös anyám édös teje. . .
Köserü a más könyere ;
Köserü is, savanyu is,
Néha-néha siralmas is.
