Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/261

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

VII. Ágról-ágra. 257

39.

De kékszínű a nefelejcs levele,
Azt kérdezik: mi a szeretőm neve ?
Meg nem mondom senki ember fiának,
Csak egyedül az istennek magának.

40.

De meguntam Ferencz-Józsit szolgálni,
Mindig csak a kaszárnyába sétálni.
A prof untját a mellembe hoi'dani,
Rugós lovát mindig tisztán tartani !

41.

De szeretnék a császárral beszélni,
De még inkább szobájába sétálni,
Megmondanám a császárnak magának :
Ne vigye a szeretőmet bakának.

42.

De szeretnék a templomba elmenni,
Mikor a babámat viszik esküdni.
Meghallgatnám, hogy dobog ki a szive,
Hogy tagadhat ki engemet belőle.

43.

De szeretnék az erdőben fa lenni.
De még ott is tölgyfa nevet viselni.
Mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül.
Az én szivem soha sincsen bú nélkül.

44.

De szeretnék páva lenni,
Szomszéd asszony lánya lenni,
De még inkább menye lenni,
A fiával enyelegni.

45.

Dombon terem a csihány,
Jaj de hamis a leány.
Egyszer vág a szemedbe,
Ezerszer jut eszedbe !

Magyar népdalok. 17