VII. Ágról-Ágra. 255
26.
Az én rózsám aranybárány,
Aranybetű van a vállán,
A ki áztat elolvassa,
Az én nevem van ráírva.
27.
Az én rózsám rózsaszín szoknyája,
Ráesett a harmat az aljára.
Gyere babám, rázd le a harmatot,
Bús szivemről vedd le a bánatot !
28.
Az én rózsám szép lány volna,
Ha minden nap ünnep volna,
Rávenné a liszter szoknyát,
Abba mulatná ki magát !
29.
Az én uram olyan jó
Télen disznó, nyáron ló.
Ha kihajtom a rétre
— Eszem adta ! —
Haza nyerit estére !
30.
A zöld halom feketére van festve,
Az ég alja fehérre van meszelve ;
Ugyan, rózsám, jut-e még az eszedbe,
Hogy valaha én ültem az öledbe ?
31.
Babám szerelméért mit nem cselekedném !
Folyó, tengervizét kanállal kimerném.
Annak fenekéről apró gyöngyöt szednék,
Apró gyöngyöt szednék, gyöngykoszorút kötnék!
