VII. Ágról-ágra. 253
12.
A menyecske maga mondja :
Ég a csűrje, nem tagadja.
Ki eloltja, annak adja,
Ha én oltom, nekem adja.
13.
Amerre én járok, kelek,
Sárgulnak a falevelek.
Amig azok mind elhullnak,
Tőlem minden jók elmulnak.
14.
A nagy hírű Átillának, -nek, -nak
A nagy Bendegúz fiának, -nek, -nak,
Csak nevének hallására, -re, -ra,
Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.
15.
Anyám, anyám, édes anyám,
Elmék a szeretőm után,
Elkisérem Szögedébe,
Ott veszek csak bucsut tőle.
16.
A palánki csárdába
Eczet ég a lámpásba,
A lámpásba eczet ég, eczet ég.
Annál mulat a vendég.
17.
A pántlika könnyű gúnya,
Mert azt a szél könnyen fújja ;
A főkötő nehéz gúnya,
Mert azt a bú nyomdogálja !
18.
A papolczi patak elmosta a partot —
Esküd, fogadásod nem sokáig tartott.
Hajnali bimbóból délig rózsa lettél,
Harmatos hajnaltól délig elfeledtél !
