Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/254

250 Magyar népdalok

74

Viszik a menyasszony selyem ágyát,
Csengős lovon viszik a ládáját.
A ládája tele, tele, tele,
De a szive vágyik vissza fele.

Zöld koszorút tesznek homlokára,
Arany gyűrűt húznak az ujjára,
Esküvőre indul, indul, indul,
De szeméből a könye kicsordul.

75.

Zöld erdő szállásom, Itt sincs maradásom ; Most lesz kis angyalom. Tőled elválásom.

Fényesen tündöklik Este a holdvilág, Majd meghalok érted Egyedül gyöngyvirág.

Csak azt szánom, bánom, Sok éjjeli álmom ; Mint te rólad volt az, Gyönyörű virágom.

Elment a szeretőm Szeretőt keresni, Adjon a jó isten Jó szerencsét neki.

76.

Zsidó, zsidó, rongyos zsidó,
Van-e nálad pirosító ?
Halvány a rózsám orczája,
Ráfér három forint ára.

A szentesi utcza végén
Megégett a deszka bódé.
Benne égett Mózsi zsidó,
Mindenféle pirosító.