VI. Vegves dalok. 247
Azt az Isten megátkozta.
Ki a bút módiba hozta ;
Nekem istenadta búja
Nem kell, akárki módija.
66.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Az a kis lány ha meglátja,
Harmadnapos hideg rázza.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Másnak hozza az újságot.
Nékem a szomorúságot.
67
Tisza partján mandulafa virágzik,
Mandulája a Tiszában elázik.
Kiszedem a manduláját, szárasztom.
Szeress babám mást helyettem, nem bánom.
Addig megyek a csillagos ég alatt,
Míg megnyugszom a babám karja alatt.
Gyere lelkem, csókoljam meg a szádat,
Hogy a hideg ne vegye meg a lábad.
68.
Tizet ütött már az óra,
Isten segíts minden jóra ;
De nincs írva homlokodra,
Mire virradsz fel holnapra.
Tizenegy az óra nálunk.
Éjfélt többet nem kiáltunk,
Azért a városba járunk.
És ha rósz embert találunk,
Vele törvényesen bánunk.
