<poem> Már én többet nem hiszek a legénynek. Két színe van mint a nyárfalevélnek; Látom rózsám, másfelé visz az utad. Eredj erre vagy amarra — Akármerre, ha már nálam meguntad,
63. Serkenj föl, szent István! Mosolyog a hajnal, Aranyszál-tollakkal Röpdös mint az angyal.
Szent István viseli Bárány két orczáját, E nemes ház fölött Tartja vitorláját.
Vigadozó fűszál Szépen felöltözik, Liliom rózsával Mán megtörülközik.
Kívánom szivessen Hogy isten éltessen, Sok jóval, áldással Megszerencséltessen!
64. Sikolt, rikolt a sarkantyú. Csókot kér a barna fattyú, Adjon neki ifjuasszony! Ne kivánja olyan nagyon.
Erre, erre, most ment erre, Haragszik rám, nem néz erre, Ha haragszik, mért jár erre? Mért jár az én ellenemre?
65. Simonyiba' van egy malom, Bánatot őrölnek azon; Nekem is van búbánatom — Oda viszem, lejáratom.
Odvas fába' terem a szú; Vén leányhoz illik a bú; De én ugyan nem búsulok, Mint a tücsök, szökök, rugok.
