246 Magyar népdalok.
Már én többet nem hiszek a legénynek,
Két színe van mint a nyárfalevélnek ;
Látom rózsám, másfelé visz az utad,
Eredj erre vagy amarra —
Akármerre, ha már nálam meguntad,
63.
Serkenj föl, szent István !
Mosolyog a hajnal,
Aranyszál-tollakkal
Röpdös mint az angyal.
Szent István viseli
Bárány két orczáját,
E nemes ház fölött
Tartja vitorláját.
Vigadozó füszál
Szépen felöltözik,
Liliom rózsával
Mán megtörülközik.
Kívánom szivessen
Hogy isten éltessen,
Sok jóval, áldással
Megszerencséltessen!
64.
Sikolt, rikolt a sarkantyu,
Csókot kér a barna fattyu,
Adjon neki ifjuasszony !
Ne kivánja olyan nagyon.
Erre, erre, most ment erre,
Haragszik rám, nem néz erre,
Ha haragszik, mért jár erre ?
Mért jár az én ellenemre ?
65.
Simonyiba' van egy malom,
Bánatot őrölnek azon ;
Nekem is van búbánatom —
Oda viszem, lejáratom.
Odvas fába' terem a szú ;
Vén leányhoz illik a bú ;
De én ugyan nem busulok,
Mint a tücsök, szökök, rugok.
