Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/249

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

VL Vegyes dalok. 245

60.

Pipi a kendője,
Barna szeretője.
,Uczczu édes rózsám,
De illenél hozzám,
Ha az enyém volnál!'

fíNem vagyok a kendé,
Mert kend nyalka legény ;
Ha kendet megfogják,
Katonának adják.
Szivem szomoritják.

61.

Rongyos a házam teteje.
Gólya rászállni nem merne ;
A nagy adó súlya alatt
A gerendám majd rám szakad.

Egzekválni gyün a bíró,
Nem nézi, hogy hány a siró ;
Elviszi minden ruhánkat,
Utolsó véka búzánkat.

A szegénynek igy van sorsa,
Nincs, ki könnyebbítsen rajta ;
Bölcsőn kezdi szenvedésit,
Csak a sirnál éri végit!

62.

Rózsabokorba' jöttem a világra,
Nem dajkált az édesanyám hiába,
Járt utánam három falu legénye —
Én meg csak ugy csalogattam.
Hitegettem, válogattam belőle.

Hej! ha végig sétálok az udvaron,
Nincs a ki meg ne állana a soron,
Azt susogja fiatalja, öregje :
Jaj de csinos, de takaros
Ez a piczi, barna, piros menyecske.