244 Magyar népdalok.
57.
Ne menj rózsám a tarlóra,
Gyönge vagy még a sarlóra ;
Ha elvágod kis kezedet,
Ki süt nekem lágy kenyerei ?
Ülj a térdem kalácsára,
Ne hallgass mendemondára,
Átölellek két kezemmel,
Hadd nézzen más irigy szemmel.
Én ültettem a rózsafát,
Más szedi le a rózsáját ;
Én szerettem meg a szép lányt,
Más éli vele világát.
58.
Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy köcsög aludttejet.
Azt is csak ugy kalán nélkül, —
Megélek én a lán nélkül.
Házam előtt jár a posta,
Levelemet mégse hozza.
Másnak viszi az újságot,
Nékem a szomoruságot.
Édes anyám édes teje,
De keserű más kenyere !
Ki nem hiszi, kóstolja meg,
A jó Isten ugy áldja meg.
59.
Pántlikás kalapom,
Fujdogálja a szél ;
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.
Mig engem szerettél,
Piros czipőt viseltél,
De mióta nem szeretsz,
Feketét sem viselhetsz.
