240 Magyar népdalok.
— Hej, jó legény, eloldom én másszor is,
Ha megcsókolsz, visszaadom százszor is ;
Ugy is tied a szivem, mig csak élek.
Csókodtól én, barna legény, nem félek.
45.
Két fa között kisütött a holdvilág —
Ej istenöm, de nehéz az árvaság!
Én is azér' választottam szeretőt.
Mer' möguntam a magányos életöt.
Te kis lejány, mögböcsüld az anyádat,
Tisztán tartsad udvarbóli szobádat,
Csináltossál aranylábu nyoszolát,
Kibe babád belevághassa magát.
46.
Kétkerekű kordén járok.
Mégis szeretnek a lányok,
Rag^'ogó csillagom!
Akár mint jár a kereke,
Csak a rúdja vigye helyre,
Ragyogó csillagom!
Elveszett a kis kert-lakat.
Jaj! de vén szeretőm akadt,
Ragyogó csillagom!
Váltig várom az ördögöt.
Hogy elvigye a vén dögöt,
Ragyogó csillagom!
Elveszett a konyha-lakat.
Jaj ! de szép szeretőm akadt :
Ragyogó csillagom !
Jobb szeretném száz aranynál,
Ha az Isten nekem adná,
Ragyogó csillagom!
47.
Kiszáradt a diófa,
Csillárum haj,
Nem játszódunk alatta,
Csillárum haj,
