234 Magyar népdalok.
Kérem azért fő viczispán uramat,
Engedje el most ez egyszer hibámat, –
Megszolgálom ám én azt még valaha,
Jár az úr is ilyen későn éjszaka.»
33.
Hadnagy uram jó napot!
Már én megint rab vagyok ;
Ha rab vagyok, se' bánom,
Ugy sincs engem ki szánjon.
Kérem hadnagy uramat,
Ne tegyen rám nagy vasat ;
Ha rám teszi a vasat :
Gyenge szivem meghasad.
34.
Három kéve fekete nád,
Tagadd meg értem az anyád,
Olyan igaz leszek hozzád,
Mint tulajdon édes anyád.
Kicsiny a lány, nagy a gondja,
Az anyjának még sem mondja ;
Ha nem mondja az anyjának,
Megmondja a babájának.
Eszemadta kis leánya,
Jaj de piros az orczája ;
Azért piros az orczája,
Barna legény a babája.
35.
Ha visszanéz a bús magyar
Hajdankora tükrébe,
Egyet sóhajt s keservvel telt
Köny szökik a szemébe ;
