Búsan síró csalogány lett örömem,
Gyászruhát adott nékem a szerelem,
Gyászruhában fájó szívvel könyezek,
A jó isten látja csak, mit szenvedek.
22.
Elmentem én a szőlőbe,
Ráhágtam a venyigére;
Venyigéről venyigére,
Fáj a szívem a szőkére.
Elmentem én a tanyára,
Ráhágtam a tökindára;
— Tökindáról tökindára,
Fáj a szívem a barnára.
Onnan mentem a csárdába.
Barna babám látására;
S mig a barnát ölelgettem,
A szőkét elfelejtettem.
23.
Első házam vala
Rengő bölcsöm fája,
A második lészen
Koporsóm deszkája.
Mi haszna a házat
Hogy én épitettem,
Más költözik belé
Ma holnap helyettem.
24.
Én Istenem, tégy jót velem:
Vedd el a bánatot tőlem.
Oly nagy bánat a szívemen,
Kétrét hajlik az egeken.
Szovátai sósvíz tudja:
Sokat jártam átal rajta.
Bárcsak soh' se jártam volna,
Akkor a bánat nem nyomna.
25.
Érik a som, piroslik, |
Az őszszel vagy a télen, |
