228 Magyar népdalok.
13.
Búra termett idő, ködnevelő szellő !
Gondolok egy órát, lesz — ezer esztendő.
Akár merre járok, nem látok egyebet,
Csak a fejem fölött egy sötét felleget.
Gyula városának csak hirét hallottam,
De nem hittem volna, hogy földjét tapossam ;
Gyulai tömlöczbe van egy árva legény,
Kílencz esztendeje mióta rab szegény.
14.
Búsulok is, nem is igen,
Mert a falum mind idegen.
Egész világ ellenségem,
Csak az Isten reménységem.
Felsütött a napsugára,
Mindennek világosságra ;
Mindennek világosságra,
Csak nekem homályosságra.
15.
Búval terített asztal,
Bánattal teli pohara,
Én azt éjjel, nappal iszom,
Soha ki nem fogyaszthatom ;
Odaadnám valakinek,
A bánat nem kell senkinek.
A bánatot felosztották.
Nekem legbővebben szabták.
Bánat, bánat, teljes bánat.
Ne rakj szivemre kővárat.
Ha raksz is, csak tolluból rakj,
Kit a szél is könnyen fújhat.
