<poem> Küküllő kövecse kalamáris volna, Tenger sűrű habja mind tintalé volna, Mezőn mennyi fűszál mind pennaszál volna, Fán a mennyi levél mind papiros volna, Bánatom leírni adnak is sok volna.
4. A fényes csillag is Ballag haza felé, — Ballag barna legény A galambja felé.
De míg oda ballag Jóformán megvirad. Gyenge szerelmöknek Hamar vége szakad.
5. A kend édes anyja Megátkozott engem, Hogy a fekete föld Borítson be engem.
Ne átkozzon engem, Nem vagyok én oka, Mert én az ő lányát Nem szerettem soha.
A kit én szeretek, Meg van az szeretve, Ha rá tekintek is. El fakad nevetve.
A pünkösdi rózsa Kihajlott az útra, — Eredj oda, rózsám. Köss bokrétát róla.
Tedd az öved mellé Két szemem láttára, Viseljed, galambom, Lányok boszujára!
6. A ki a rózsáját igazán szereti. Záporeső esik, mégis megkeresi.
