Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/216

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Már minálunk megismerni ugy lehet, Ki nem magyar, német plundrát viselget, A fején nagy emeletes kalapot, A lábán meg gumi nászting papucsot.

Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki magyar, magyar ruhát viselget, Sarkantyút meg darutollas kalapot, Avval kiván a mainál jobb napot.

50. Még azt mondja az anyám, az anyám, Ne vegyek nőt ily korán, ily korán. Majd ha az eszem megnőtt, Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt.

De nem várok, nem biz én, nem biz én, Házasodom az idén, az idén, Mert ha megjön az eszem — Tudom akkor nem teszem, nem teszem.

51. Megdöglött a Jani lova. A fakó, a fakó. Utána megy maga Jani, A biró, a biró.

Jó lesz a bőre dudának, Janinak, magának. A lába meg kocsonyának, De neki magának.

Füle jó lesz derelyének. Janinak, magának, A farka meg legyezőnek. Az is csak magának.

52. Messze jártam házasodni, Bár ne jártam volna! Édes kedves feleségem Bár ott vesztél volna!

Bár az ördög oly jó volna, Talyigára tenne, Mennél jobban sikoltanál, Annál jobban vinne.