Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/211

V. Vidám órák. 207

35.

Galambom, hallja-e, Nem t'om, maga tudja-e, De engem az anyám Így tanított hajdanán: Fiatal rózsához Vén karó sohse jó, Fiatal asszonyhoz Öreg ember nem való.	Galambom, hallja-e Hát azt maga tudja-e: Hogy nekem az apám Csak ezt mondta hajdanán: Fiatal dereka Hajlik jobbra-balra, Öreg fa árnyéka Nyugodalmas, jó párna.
Nem lehet, nem lehet Elhitetni senkivel. Hogy a nap télen is Mint tavaszkor ugy tüzel. Mutassa bár magát, Szép fehér sugarát, Jaj dehát, jaj dehát Egy csepp meleget se ád.

36.

Ha még egyszer legény lennék
Megnézném a kit elvennék.
Megválogatnám a leányt.
Mint a piaczon a dohányt.
A dohánynak a pirosát,
A leánynak a csinosát.

Ha még egyszer leány lennék:
Megnézném, hogy kihez mennék ;
Megválogatnám a legényt.
Mint a piaczon az edényt.
Az edénynek a mázosát,
A legénynek a szálosát.

37.

Hála legyen az istennek.
Hogy nincs szarva az egérnek.
Mert ha neki szarva volna.
Sok asztagot széjjelturna.