<poem> I.
SZERELEM RÓZSÁI.
1. Ablak alól a rózsafa nem látszik, Minden éjen piros rózsát virágzik. Terem rajta piros rózsa, jószagú. Gyenge rózsám, mért vagy olyan szomorú ?
Megöl engem az iszonyú búbánat. Szeretőmet viszik el katonának. Ne szomorkodj', édes rózsám, érettem. Tiéd leszek még ebben az életben.
2. A csap-utczán végig, végig, végig. Minden kis kapuban virág nyilik, Minden kis kapuban kettő, három. Csak az enyém hervadt el a nyáron.
Ne vigasztalj, édes, kedves anyám ! Hadd sirjam ki magamat igazán. Ki megbántott, megsegit a bajban : A jó Isten majd könyörül rajtam!
3. A fekete holló gyászt visel magáért, Én is gyászt viselek jegybéli mátkámért. Jegybéli mátkámért mit nem cselekedném, Tenger sűrű habját kalánnal kimerném. Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék, jegybéli mátkámnak gyöngy bokrétát kötnék.
