I.
SZERELEM RÓZSÁI.
1.
Ablak alól a rózsafa nem látszik,
Minden éjen piros rózsát virágzik.
Terem rajta piros rózsa, jószagú.
Gyenge rózsám, mért vagy olyan szomorú ?
Megöl engem az iszonyú búbánat.
Szeretőmet viszik el katonának.
Ne szomorkodj', édes rózsám, érettem.
Tiéd leszek még ebben az életben.
2.
A csap-utczán végig, végig, végig.
Minden kis kapuban virág nyilik,
Minden kis kapuban kettő, három.
Csak az enyém hervadt el a nyáron.
Ne vigasztalj, édes, kedves anyám !
Hadd sirjam ki magamat igazán.
Ki megbántott, megsegit a bajban :
A jó Isten majd könyörül rajtam!
3.
A fekete holló gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek jegybeli mátkámért.
Jegybéli mátkámért mit nem cselekedném,
Tenger sűrű habját kalánnal kimerném.
Tenger fenekében gyöngyszemeket szednék,
Jegybéli mátkámnak gyöngy bokrétát kötnék.
Magyar népdalok 1
