202 Magyar népdalok.
Csípi nyelvem a paprika,
Nem hallgatok az urfira.
Mert az urfi szeles állat,
Hazud, míg a szája járhat.
Nem érzi azt, a mit beszél,
Szava mint a tavaszi szél.
Feneke sincs a szivének,
Ablaka van a szemének !
22.
Czigány asszony sátora,
Megégett a hátulja ;
Beleégett a vajda,
A vajdának szép lánya,
Piros bársony topánya,
Tyuhajja!
Én a vajdát nem bánom,
Csak a lányát sajnálom;
A vajdának szép lányát,
Piros bársony topányát.
Topányának a sarkát,
Tyuhajja !
13.
Debreczenbe kéne menni,
Pulykakakast kéne venni ;
Megállj kocsis, lyukas a kas,
Kiesik a pulykakakas.
Makláronba csuda esett,
Két kis kakas összeveszett ;
Én a kakasom nem hagyom
Mert a kendé vágta agyon.
Az enyim csak esztendős volt,
De a kendé vén kakas volt,
Én a kakasom nem hagyom,
Mert a kendé vágta agyon.
Felmegyek én ős Budára,
Mátyás király udvarába,
Palatinusnak feladom,
A kakasom még sem hagyom.
