IV. Bor mellett. 189
Félre kell a szégyent tenni,
Végig kell az utczán menni,
Ragyogóm, csillagom!
51.
Tehát igyunk az elment gólyákért,
Az itt maradott csörgő- börgő szarkákért.
Ez ám annak a görbe tőkének a leve,
Bor ám ennek a neve.
Ezt kapafokkal koczogtatták,
Metsző-késsel sanyargatták,
Tölgyfába szorították,
Mogyorófával körűi vették.
Ez elme mozdító,
Erszény pusztító.
Ruha rongyosító,
Kocsmáros gazdagító.
Ma vigasztaló,
Holnap szomorító. —
Tudod-e a minap mit cselekedtél
Velem? — a sárba kevertél,
Falakhoz vertél.
Más józan embertől megszégyenítettél,
A kutyákat rám uszítottad !
Szólsz? nem szólsz? nem felelsz? —
Katona regula:
Marss az áristomba !
52.
Töltsd meg, testvér, poharamat,
Hadd öblitsem a torkomat.
Mert a pohár megtöltve jó.
Az én torkom öblítve jó.
Ej, huji igyunk rájal
Ugy is elnyel a sir szája.
Töltsd meg öcsém, a pipámat.
Hadd füstöljem ki a számat.
