184 Magyar népdalok.
37.
Megvirrad még valaha,
Nem lesz mindig éjszaka,
Eszemadta !
Nem lesz mindig éjszaka,
Megvirrad még valaha,
Eszemadta !
Eszemadta, teremtette, barna fattya,
De sok csókot raktam rája, de hiába!
Iszom én is veletek,
Ha veletek lehetek,
Egy pohár bort.
Ha veletek lehetek,
Iszom én is veletek
Egy pohár bort.
Ha veletek nem lehetek, jaj be bánom,
Mert unalmas a magános dinom-dénom.
38.
Mikor én még legény voltam,
A kapuba kiállottam ;
Egyet-kettőt kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy én voltam.
De mióta házas vagyok,
A kapuba kiállhatok,
Akárhányat kurjanthatok,
Még sem tudják, hogy én vagyok.
39.
Mikor én nőtelen voltam, oda!
A sarkantyú az peregte, oda!
Sörre, borra, pálinkára, oda!
Lányoknak pántlikára, oda!
