Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/180

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> S büszkén kiáltja: Három a táncz halálig! Ejh, haj, világos Ejh, haj, virradtig!

Ejh, haj, magyar ember Megüriti kupáját, Busán siratja Kedves hazáját. Busán kiáltja: Most a táncz is halálos, Ejh, haj, világos Ejh, haj, Világos!

14. Eletemnek végnapjait Töltöm az korcsmába. Onnan visznek az angyalok Fel a mennyországba. Az angyalok is azt mondják Odafenn a mennybe : Uram, ezt a jó borivót Vedd a kegyelmedbe!

15. Elindúla egy kalmár A szürke lovával. Megrakta a talyigát Számos portékával ; Üti, veri a lovát Csomós ostorával, Hát egyszer csak nem birja. Mondja nagy lármával! Gyihi ! ... gyihi ! ... gyihi ! ... hó*

* Míg ezt mondják, az alatt kell az ivónak poharát kiüríteni.