174 Magyar népdalok.
Leányt láttam, megszerettem,
De a nyomát elvesztettem.
A ki látta, mért nem sugja,
Hol lakik a szivem bubja.
9. (Göcseji tájszólás szerint.)
Dücsősséges Szent Ivó, Szent Ivó,
Maga sem vó't viz ivó, viz ivó,
Mér' meddig é't tusozott, tusozott :
Szentté azér' vá'tozott, vá'tozott.
Vizbü' lett az vizözön, vizözön,
É'mu't minden é' földön, é' földön
Ha bor-özöny lett vó'na, lett vó'na :
Nojé mást is tusozna, tusozna.
Lám mán moga az Krisztus, az Krisztus
Jó' tutta, hogy mi az tus, mi az tus,
Az vizet meg másétván, másétván,
Monda: a viz be hitván, be hitván.
Mojzses arán vesszeje, vesszeje.
Szőlőnek vó't vesszeje, vesszeje,
Mely az tengört szét veré, szét véré,
A népet át ereszté, ereszté.
É' kodar szőlő levél, zöld levél,
Lész az fátyol, szemfödél, szemfödél,
Az koporsó ná' hordó, ná' hordó,
I' jár az ki borhordó, borhordó.
10.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyén a munkám.
Ez az élet minket illet,
Nem a régi öregeket.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyén a munkám.
Ez az élet víg ficzkóké,
Nem a szürke barátoké.
Dudujnám, dudujnám
De jól megyén a munkám.
