Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/173

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 84. Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te, Ha nem hiszed, gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem.

Vagyok olyan béres, mint te, Rakok olyan kazalt, mint te, Ha nem hiszed, gyere velem, Fogd meg az én villanyelem!

85. Verőczei kukoricza de sárga — Ott lűtték mög Máté Jóskát bokába. Piros vére ugy fojik mind a patak, Bodó Böske siratná, de nem szabad.

86. Voltál-e már Félegyházán, Berénybe? Voltál-e már komiszáros kezébe? — Nem félek én komiszáros kezétől, Letagadom a csillagot az égről.

Ha felülök kis pej lovam hátára, Benyargalok vásárhelyi pusztába, Megpróbálom kis pej lovam odáig. Ha kergetik, tud-e futni sokáig?

Magas a szegedi torony teteje, Mégis kihallik a harang belőle, Húzd el nekem azt a szomorú hangot: Hogy engemet az én rózsám elhagyott.

87. Zavaros a Tisza vize, nem tiszta, Rávezetem kis pej lovam, nem issza, Hogy is inná, mikor olyan zavaros, Nem vagyok én a rózsámmal szabados.