168 Magyar népdalok.
Van is nekem egy szijhátu
Fakó lovam, kese lábu,
Hej, huszonnégy óra alatt
Debreczentől Pestig szalad.
81.
Ugy ég a tűz, ha lobog ;
Ugy élek én, ha lopok.
Ha nem lopok : cserélek,
Még sem igazán élek.
Ugy ég a tűz, ha lobog ;
Ugy élek én, ha lopok.
Nem vagyok én szent lélek,
Hogy én igazán éljek.
82.
Úgy nőttem fel mint az erdőn a gomba,
Szeretőm volt tiz esztendős koromba,
Ez a világ megmondhatja szemembe :
Hány szeretőm volt egész életembe.
De meguntam ezt az urat szolgálni,
Éjjel, nappal a marháját kurálni ;
Inkább ülnék barna babám ölébe,
Kaccsintgatnék két fekete szemébe.
83.
Uj-városi juhász vagyok én,
Ezt a kerek pusztát lakom én,
Ennek közepében lakásom,
Ide várom kedves galambom.
Házam előtt egy fa, nem látszik,
Minden karácsonba' virágzik,
Terem rajta alma jó szagú,
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
