Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/170

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Akár iszom, akár nem, Mindig korhely a nevem. Inkább iszom hát, mint nem, Legyen igaz a nevem.

77. Szegény legény vagyok én, Vásárokra járok én. Csikót, tinót lopok én, Csak ugy éldegélek én. Szegény legény vagyok én.

Nincs nekem több jószágom. Csak egy barna galambom, Ha ő vele lehetek, Véle enyeleghetek, Minden bút elfelejtek.

Nem bánt engem más baja. Legyen kenyere, vaja ; Van nekem egy kis tanyám. Oda várom a babám. Oda várom a rózsám.

Nincsen nekem sok kincsem. Sohase volt, most sincsen. Nem irigylik éltemet. Sem a szegénységemet. Nem óhajtják vesztemet.

Eltemetnek engemet. Eltemetnek engemet. Elfelejtik nevemet. Piros rózsa, viola, Kiviritja valaha.