Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/169

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

III. Pásztordalok, betyárnóták. 165

Ha nem látott, jöjjön ki, most láthat,
Négyet visel e gyönyörü állat,
Az ötödik magam vagyok nemde ?
Kettő meg a csizmámra van verve.

74.

Subri Jóska az erdőbe,
Kalamáris a kezébe,
Tenta, penna a markába,
Aranyláncz van a nyakába.

Subri Jóskát agyonlűtték,
Egy gödörbe beletötték,
Fekete föld hullott rája.
Szereteje burult rája.

75.

Sötét felhők vándorolnak az égen,
És az eső a parajdi nagy réten.
És az eső, ó de szépen csepereg,
Kis angyalom de hiába kesereg.

Sűrű csillag ritkán ragyog a réten ;
Az én rózsám sarjút kaszál a héten ;
Olyan szépen csengeti a, pengeti a kaszáját,
Oda várja szeretőjét, babáját.

76.

Szegény legény vagyok én,
Ha lopok, ugy élek én,
Ha nem lopok cserélek,
Azért mégis megélek.

Akár lopok, akár nem,
Mindig tolvaj a nevem.
Inkább lopok hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.