164 Magyar népdalok.
71.
Orosházáról fuj a szél,
Zörög az akáczfa-levél,
«Bali Gyurka hova lettél,
Hogy Makóra el nem jöttél ?»
«Mentem volna, nem lehetett,
A vármegye nem eresztett ;
Megkötözték a lábamat,
Elzárták szabadságomat.
Még a járásom szabad volt,
]ó barátom mindenütt volt ;
De most már, hogy rabbá estem,
Jó barátom sehol sincsen !»
72.
Patkó Pisla sétált a sik mezőben,
Dupla pisztol a derekán gyüszüben,
Gyüszü-szíja a derekát szorítja,
Meg nem fogja negyven jáger katona.
Patkó Pista uri nemzetből való,
Nem köll néki selyem paplany, takaró,
Nem köll néki a babája dunyhája,
Beéri a tizennyolcz szél gatyája.
Kivirágzott, kizöldelt már az a fa,
Kire vagyon Patkó Pista akasztva,
Fujja a szél duhaj üngét, gatyáját,
A föld szijja vékony-karcsu derekát.
73.
Rongyos csárda két oldalán ajtó,
Oda rugtat pej paripán Patkó,
Csaplárosné, igy kezdi meg a szót ;
Látott-e már egy lovon hét patkót?
