III. Pásztordalok, betyárnóták. 163
68.
Nincsen széna, nincsen abrak,
Édes lovam, agyon csaplak.
Bőröd a zsidónak adom,
Nem lesz reád semmi gondom.
Mi hasznod van a bőr árán,
Ha nem ülhetsz lovad hátán ?
Ne üss agyon, édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán.
Édes lovam, ne buslakodj,
Lesz még neked jó abrakod.
Ha a rózsámhoz elviszel,
Selyem kötőjéből eszel.
69.
,Nincs széna, nincs szalma
A szénatartóba',
Megszidtak, megvertek
Érted az éjtszaka.'
«Lesz széna, lesz szalma
A szénatartóba'.
Megölellek, galambom,
A pitarajtóba' ! —
Van széna, van szalma
A szénatartóba'.
Megcsókollak, galambom,
A pitarajtóba.»
,Hadd hajtsák, hadd hajtsák
Az irígyek a szót.
Máskor is kinyitom
Rózsámnak az ajtót.'
70.
Oda fenn a felső réten
Ott kaszál az én édesem,
Ha ő kaszál, én takarok,
Ott is neki jót akarok.
Aranytüsző a derekán,
Nem hajlik a kasza után,
Selyem kalap a fejibe,
Nem süt a nap a szemibe.
Ugyan édes párnám csúcsa,
Mit álmodtál az éjszaka?
Nem álmodtam én egyebet,
Csak a te barna szemedet!
11*
