Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/164

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

160 Magyar népdalok.

Az aradi nagy törvényben
Tizenkét ur ül a székben,
Kacsingatnak a szemembe :
Hány pár tinó jut eszembe?

Nem jut nekem több eszembe,
Csak hat tinó Debreczenbe ;
Mégis rám verték a vasat,
Babám szive majd meghasadt!

60.

Micsoda lárma az
Abb' a zöld erdőbe?
Talán a galambom
Lovát hajtják ott be?

Hadd hajtsák, hadd hajtsák,
Hadd fizessen érte,
Mert a piros hajnal
Tilalomban érte.

Tilalom, tilalom,
Karancskeszi malom,
Nekem is tilalom
A kedves galambom !

61.

Mikor Isten a világot rendelte,
Betyár fattyut még akkor teremtette.
Biz' Isten, ha betyár fattyú nem volna,
Pénzes zsidó imádkozni se tudna.

Ha bemegyek a csárdába bort inni,
Én utánam soha se járjon senki.
Ha beverik ezt a betyár fejemet,
Senki se szánjon, sirasson engemet.

Betyár fattyu, nyergeld fel a lovamat,
Még a Tiszán átusztatom magamat.
Hajtok rajta tiz-husz lovat, lopottat,
Holnap éjjel mind eladom igaznak.