Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/163

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

III. Pásztordalok, betyárnóták. 159

57.

Meghalt a juhász,
Oda a juhász,
Nem mondja már a kutyának,
Nem mondja már a kutyának :
Tatár ne, fity !

Meghalt a kocsis,
Oda a kocsis,
Nem mondja már a lovának,
Nem mondja már a lovának :
Sárga te, csity !

58.

Megismered a kanászt
Ékes járásáról,
Angyal-fűzött bocskoráról,
Tarisznyájáról.

Megismered a kanászt
Hegyes bocskoráról,
Disznózsirral jól kipedrett
Pörge bajuszáról.

59.

Meg vagyok én búval rakva,
Mint a borizü almafa,
Kettő-három terem rajta,
Mégis teritve az alja.

Csütörtökön virradóra
Bementem egy kis kunyhóba,
Még jól el sem szenderedtem,
Kilencz zsandár áll mellettem.

Zsandár urak, mit akarnak?
Talán bizony megvasalnak?
— Megvasalunk, megkötözünk,
Aradra is bekisérünk.