Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/161

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

III. Pásztordalok, betyárnóták, 157

Serem is van, borom is van,
Hej ! kökényszemü lányom is van,
Hej! kökényszemü lányom is van !

Pista bácsi, Jancsi bácsi,
Hej ! csak a ládám vigye kend ki,
Hej ! csak a ládám vigye kend ki.

Jól eldugja kend a gazba,
Hej ! meg ne találja a gazda,
Hej ! meg ne találja a gazda.

Mert ha rátalál a gazda;
Hej ! lángot vet a selyem szoknya,
Hej ! lángot vet a selyem szoknya.

Selyem kötő, selyem kendő,
Hej! lángot vet az mind a kettő,
Hej! lángot vet az mind a kettő.

52.

Korcsmárosné, nekünk halat süssék kend,
Azután meg czitronyos bort adjék kend!
Szolgálóját estrázsára állítsa kend,
Ha zsandár jön, nekünk hirül adja kend !

Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve :
Kilencz zsandár közeledik fegyverbe!
— De a betyár felkap a pej lovára,
Bevágtat a délibábos pusztába . . .

53.

Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az
Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,
Közibe.
Mert megtanulsz lovat lopni izibe,
Izibe,
Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe,
Kezibe.