153 Magyar népdalok.
Fogarasi János bátyám lopott fakó
csikajának patkószege de fényes!
Kondorosi csárdás lánya de kényes.
Göndörhaja, hunczutkája a vállán,
Száz talléros selyemkendő a nyakán.
Hogyha megforgatom ezt a rézcsillagokkal
kikutyateremtettézett, tölgyfanyelü baltámat,
Elkiáltom az ivóba magamat:
Takarodjon mindenki az utczára !
Így mulat a herczeg Eszterházinak a bojtárjai
39.
Ha látom a fergeteg elejét,
Begy üröm a süvegem tetejét,
Csak ugy nézem az időt alóla.
Még a jég is visszapattog róla,
Megérem én a magam sorsával,
Nem cserélek semmi potentáttal,
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságért állok.
40.
Hej, gazd' uram, adja ki a béröm !
Már többet a jószágát nem őrzöm;
Elszegődtem a szomszéd megyébe,
A csikósok, gulyások közébe.
Peti fiam, ne hagyj te itt engem.
Hisz* te voltál a legjobb cselédem ;
Uj szűrt veszek majd vásárfiának.
Csak jó gondját viseld a jószágnak.
Hej, gazd' uram, nincsen semmi kedvem,
Meguntam már itten az életem,
Odaadta Juliskámat másnak.
Viselje más gondját a jószágnak!
