III. Pásztordalok, betyárviták. 151
Mondd meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak,
Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak :
Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el —
Husz csikóért,
Hat tinóért mért kötnek engem fel?
Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát,
Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját ;
Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom,
Mily jó lélek
Lakik bennök — az istennek megmondom.
37.
Esteledik, alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik ;
Három bojtár jó bort iszik
A számadó káromkodik.
Egyik iszik Levelesben,
Második a Cserepesben,
A harmadik a Bügesbe, —
Ejnye, disznó teremtette!
Igyál, betyár, múlik a nyár,
Ugy sem soká duhajkodsz már,
Lehullik a tölgyfalevél,
Hová leszel, szegény legény !
Az angyalát az apádnak,
Mért mondtál engem betyárnak?
Viselem a betyár nevet,
Szenvedek érte eleget.
38.
Ha felülök Fogarasi János bátyám
lopott, fakó csikajának a tetejibe,
Beugratok a gulya közepibe,
Kiszakajtok tizenhárom darabot :
Netek, lányok! tik is boldoguljatok!
