150 Magyar népdalok.
33.
Erdő mélyén kakuk madár búsan szól,
Elbucsuzik a nefelejtsbokortól.
Én is, én is elbujdosom,
Elmögyök a világnak,
Vagy elmögyök az alföldre,
Ott beállok betyárnak.
A betyárnak jól mögy dolga, hiába,
Zöld erdőbe nefelejts a tanyája,
Kakukmadár ébresztgeti
A betyárt az álmábul :
Ébredj, ébredj betyárgyerök,
Éjfélt ütött az óra !
34.
Esik eső a haraszton,
Nem kapok én a paraszton,
Hej, jó az isten, jót ád nékem,
Hej, csikós bojtár vesz el engem !
Esik eső, zúg a malom,
Bort iszik az én galambom,
Hej, hadd igyék, hadd mulasson,
Hej, csakhogy hozzám hű maradjon !
35.
Esik eső, nagy sár van a kapuba,
Meglátszik a lopott lónak a nyoma ;
Ergye rózsám, söpörd le a ló nyomát,
Úgyis te rád rakosgatom az árát.
36.
Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre,
Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre.
Eskü helyett akasztófára visznek, — ra visznek,
Husz csikóért,
Hat tinóért engem felkötnek.
