III. Pásztordalok, betyárnóták. 147
26.
Egy se betyár, ki gyalog jár,
Ki bodor-szörü paripán nem jár,
Lásd az enyém bodor-deres,
Egész világ engem keres.
Az erdőben, nagy erdőbe,
Rajtam ütött a vármegye,
Ki fokossal, ki baltával,
Hej ki-ki maga szerszámával.
Én sem vettem azt tréfára,
Felugrottam paripámra.
Beugrottam Torn'áljára,
Kedves Julcsám kapujára.
Nyisd ki Julcsám kis kapudat,
Hadd kössem be a lovamat,
Egy kis szénát, nem abrakot,
Nem tölt az itt harmadnapot.
27.
Éjszakai holdvilágon jó idő,
Betyár fattyú futkározik a mezőn,
Ökröt, barmot, birkár, ménest keresi,
Szépit, javát válogatva elviszi.
Ha elszakajt harmicz ökröt, vörösset,
Elhajti a váczi kereskedőnek,
Betyár fattyú elszakajti a tinót,
Kupecz ember adja érte a bankót.
28.
Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak,
Jó legelője lesz ottan a nyájnak;
Fizetésem húsz forint tiz karajczár :
Megél abból egy bojtár.
10*
