146 Magyar népdalok.
Vékony deszkakerités,
Jaj be karcsu teremtés !
Mihelyt ötet megláttam,
Mindjárt magamnak szántam.
24.
Disznó a mezőben annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál,
Annyit nem turkál, annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál.
Csikó a ménesen annyit nem nyerit,
Hányszor az én rózsám engem beterit,
Annyit nem nyerit, annyit nem nyerit.
Hányszor az én rózsám engem beterit.
25.
Egy ut mellett lefeküttem ;
Alig hogy elszöndöröttem,
Kökény szömöm fölvetöttem :
Kilencz zsandár állt mellettem.
Zsandár urak, mit akarnak,
Talán engöm megvasalnak ?
Hogyha engöm megvasalnak,
Még az madarak is sirnak.
A gyutaji hídon átul
Hajtottam hat csikót átul —
Kutya zsandár ugy mögkötött :
Kezem-lábom elsenvedött ;
Hogy a kezem elsenvedött,
Szolgabíró kínevetött:
»Ugye, betyár, jobb lőtt volna,
Másnak kárt sem töttél volna !»
