<poem> Vékony deszkakerités. Jaj be karcsú teremtés! Mihelyt őtet megláttam, Mindjárt magamnak szántam.
24. Disznó a mezőben annyit nem turkál, Hányszor az én rózsám engem megdorgál. Annyit nem turkál, annyit nem turkál, Hányszor az én rózsám engem megdorgál.
Csikó a ménesen annyit nem nyerít, Hányszor az én rózsám engem beterít, Annyit nem nyerít, annyit nem nyerít. Hányszor az én rózsám engem beterít.
25. Egy ut mellett lefeküttem ; Alig hogy elszöndöröttem. Kökény szömöm fölvetöttem : Kílencz zsandár állt mellettem.
Zsandár urak, mit akarnak, Talán engöm megvasalnak? Hogyha engöm megvasalnak. Még az madarak is sírnak.
A gyutají hídon átul Hajtottam hat csikót átul — Kutya zsandár ugy mögkötött: Kezem-lábom elsenvedött;
Hogy a kezem elsenvedött, Szolgabíró kínevetött: »Ugye, betyár, jobb lőtt volna. Másnak kárt sem töttél volna !»
