144 Magyar népdalok.
Még azt mondják rólam az irigyek :
Ihatik az, mert lopott eleget.
Ha loptam is, megszenvedtem érte, –
A vármegye se' hányja szememre !
18.
Bogár Pista szép legény volt,
Az dolmányán hét pityke volt,
Nadrágszija hét lyukra volt,
Hej, beh gyönyörű legény volt!
Által is ment a Kőrösön,
Bele is hót örökösön,
Nyárfalevél, fűzfalevél,
Mindet összesodri a szél . . ,
19.
Csendes éjjel, messze tájon
Pásztortűz van a határon,
Libeg-lobog piros lángja,
Kedvesét a juhász várja.
A tűz lángja nem lobog már,
A juhász is hiába vár,
Kialszik a tűznek fénye,
Keserűség kél szivébe !
Csikós vagyok az Alföldbe, nem gulás,
Ostor illik a nyakamba, karikás ;
Ostoromat lovam szügyére vágom :
Szaladj velem körösztül a világon!
Mos' gyüttem én félegyházi tanyárul,
Hirt mondanék Gulyás Bandi bajárul :
Gulyás Bandi kifeküdt a mezőre —
El is lopták lepszebb lovát mellőle.
