III. Pásztordalok. betyárnóták. 143
Arra kérem komiszáros uramat,
Ne lőjje ki alólam pej lovamat.
«Ejnye, ejnye, azt a betyár mindenit !
Lovát félti, nem a maga életit. lí
16.
Betyár vagyok, szabad gyerek,
Holmi félszet nem ismerek ;
Ha kergetnek a hadnagyok :
A pusztába bevágtatok.
Czifra csárda az én tanyám,
Ott szoptatott engem anyám,
Nevelőm volt a jó Isten,
Nyalka szegény legény lettem.
Szép élet a betyár élet,
Szabad, a milyen csak lehet,
A hova szive vezeti, —
Paripája odaviszi.
Enyim egész világ lánya,
Ráadásul az asszonya ;
Belém akad egy-egy utas:
Hoz az nekem elég huszast !
17.
Be van az én szűröm ujja kötve,
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.
Ha megunom magam a pusztába'.
Kapom, fogom, megyek a csárdába ;
Parancsolom a korcsmárosnénak :
Hozzon kend bori jó borivójának!
