140 Magyar népdalok.
Betyárgyerök alatt zörög a haraszt —
Nyár derekán takarodik a paraszt,
Ugy elhányja-veti szögény erejét :
Elaluszik, elhajtják a hat ökrét.
Szolgagyerök szalad haza ijedve :
Bátyám uram, elveszött a hat ökre !
Van imádság szögbe', likba', sarokba',
Lótás-futás högyön-völgyön, ódalba'.
Isten terömtötte a betyárokat,
Azok által veri a gazdagokat ;
Hogyha betyárgyerök nem találkozna,
Gazdag embör soha nem imádkozna.
7.
A subámnak nincs melege,
Megvesz az isten hidege.
Korcsmárosné, ha van szived,
Gyujts világot, rakjál tüzet !
Hadd kóstoljam meg borodat,
Öleljem a derekadat.
Láng a szemed, arany a szád,
Bolond, a ki haragszik rád!
8.
A szögedi határon
Csősz leszek én a nyáron ;
Leteritem a subámat,
Veregetem a pipámat,
A pipámat.
Ki egy pipa dohányt ád,
Nem hajtom be a lovát,
Sem a lovát, sem magát,
Sem a kedves galambját,
A galambját.
9.
Az alföldön betyár gyerek vagyok én,
Tizenhárom szél gatyába járok én,
Tizenhárom szél gatyába járok én,
Jaj de nagyon betyár gyerek vagyok én!
