Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/140

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

136 Magyar népdalok.

Boszniában hull a magyar rakásra,
Idehaza foly a sírás javába,
Sír az anya, sír a testvér, szerető,
Mikor telik már be ez a temető!?

148.

Zsindelyezik, zsindelyezik a kaszárnyát,
Kaszárnyát,
Válogatják, válogatják a legények
Legjavát.
Gyolcs ingbe, gatyába.
Sarkantyús csizmába,
Most is selyemkendő, most is selyemkendő
Van a pruszlijába.

Édes anyám, édes anyám, csak az az egy
Kérésem :
Extra ruhát, extra ruhát csináltasson
Én nékem.
Extra ruhát, sej, haj!
Piros zsinórt rája —
Az illik, illik, illik, — az illik, illik, illik
A magyar bakára!

149.

Zsindelyezik a szegedi tornyot,
Meghúzatom a hármas harangot.
Meghuzatom háromszor napjába,
Kedves babám szive fájdalmára.

Ferencz Jóska kerek udvarába
Huszonnégy ló eszik karikába,
Szénát eszik, nem árpa abrakot,
Tőled, babám, jaj de elmaradok.

Jaj istenem, jaj, de árva vagyok,
Volt szeretőm, az is megtagadott.
Bár a világ sarokvason állna,
Fordítanám a jobb oldalára !