<poem> Boszniában hull a magyar rakásra, Idehaza foly a sírás javába, Sír az anya, sír a testvér, szerető. Mikor telik már be ez a temető!?
148. Zsindelyezik, zsindelyezik a kaszárnyát, Kaszárnyát, Válogatják, válogatják a legények Legjavát. Gyolcs ingbe, gatyába. Sarkantyús csizmába, Most is selyemkendő, most is selyemkendő Van a pruszlijába.
Édes anyám, édes anyám, csak az az egy Kérésem : Extra ruhát, extra ruhát csináltasson Én nékem. Extra ruhát, sej, haj! Piros zsinórt rája — Az illik, illik, illik, — az illik, illik, illik A magyar bakára!
149. Zsindelyezik a szegedi tornyot, Meghúzatom a hármas harangot. Meghúzatom háromszor napjába, Kedves babám szive fájdalmára.
Ferencz Jóska kerek udvarába Huszonnégy ló eszik karikába, Szénát eszik, nem árpa abrakot. Tőled, babám, jaj de elmaradok.
Jaj istenem, jaj, de árva vagyok. Volt szeretőm, az is megtagadott. Bár a világ sarokvason állna, Fordítanám a jobb oldalárai
