II. Katona-élet 135
145.
Voltam csikós, voltam gulyás, hej, huj, haj !
Voltam az alföldön juhász, ej, huj, haj !
Nem őrzöm már senki juhát;
Nem ad nekem senki ruhát, hej, huj, haj !
A császár ad nekem ruhát, hej, huj, haj!
Minden esztendőre egy párt, ej, huj, haj !
Komisz inget, komisz gatyát,
És egy pár sarkantyús csizmát, hej, huj, haj !
146.
Zörög a kocsi a fagyon nagyon,
Nem tudom, hol lakik a galambom ;
Itt, itt lakik ebb' a nagy utczába,
Piros rózsa nyilik ablakába.
Lehullott a rózsafa levele,
Árván maradt ennek a vesszeje !
Lehullott az arczám pirossága,
Ha visszatérsz, nem ismersz reája.
147.
Zsindelyezik a kaszárnya tetejét,
Mind elvitték a legénység elejét!
Maradt itthon kettő-három nyomorult,
Rátok lányok még az ég is beborult.
Adjon Isten, kapitány ur, jó napot !
Hozott Isten, kedves hugom, mi bajod ?
Elvitték a szeretőm' katonának
Még pediglen Mollináry-bakának.
Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét.
Mert. elvitte a legénység elejét,
Hagyta volna itthon csak az enyimet,
Nem ölt volna a nagy bánat engemet.
