II. Katona-élet. 131
132.
Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak,
Fáj a szive sok édes anyának,
Fáj a szíve sok édes anyának,
Mikor fiát viszik katonának.
Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek,
Fáj a szive sok szegény legénynek,
Fáj a szive sok szegény legénynek,
Mikor fűzik bakancsát szegénynek.
Mikor visznek Lengyelország felé,
Visszanézek magyar hazám felé,
De sajnálom apámat, anyámat,
De még jobban a kedves babámat.
133.
Szárnya, szárnya, kaszárnya teteje,
Ott lakik a legények eleje !
Ott lakik az én kedves galambom,
Kiért fáj a szivem olyan nagyon.
Szárnya, szárnya van a madárnak,
Nincsen párja a Frigyes-huszárnak.
Ha bemegy a brassói csárdába,
Kilencz kis lány borul a nyakába.
134.
Százados ur kiadta a parancsot :
Öreg bakák tegyék föl a kalapot,
Kalap mellé szabadságos virágot, —
Hadd sírjanak a városi leányok.
Kitöltöttem három évet, hat napot,
Már én többet szalutálni nem fogok.
Szalutáljon az a bundás regruta,
A kinek van harminczhat kis hónapja.
9*
