II. Katona-élet. 129
Ne sirasson engem senki, jói vagyok tanítva, Se galopba', se karélyba' Le nem esem róla.
Magyar huszár, magyar huszár A nyeregbe termett, Mint a jó földbe a búza Belegyökeredzett !
127. «Sárga ló, sárga ló, réz a patkó rajta, Most akartam, rózsám, hozzád menni rajta, Most akartam, rózsám, veled ismerkedni, Fújják a trombitát, el kell masírozni.»
«Katona vagy, rózsám, de nem jó kedvedből, Szolgálod a császárt nagy kénytelenségből, Megesett már rajtam, mi meg akart esni, Elment a galambom, ki el akart venni.»
128. Sírhat az az édes anya, Kinek katona a fia. Mindig van annak halottja, Éjjel-nappal sirathatja, Sirathatja.
Nincsen annak semmi baja, Kinek katona a fia. Bár az enyim is az volna, Többé nem az apja gondja, Anyja gondja.
129. Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak, Mégis besoroztak Engem katonának.
Lovasnak állottam, Bakancsosnak tettek. Verje meg az isten, De nagyon rászedtek !
Magyar népdalok. 9
