Akkor lesz, akkor lesz a keserves óra,
Ha az én galambom felül a fakóra,
Bevágja csákóját fekete szemébe,
Ne lássa senki se, hogy hull az ő könnye.
Fujjad szellő, fujjad, zöld erdő harmatját,
Hogy ne lássa senki piros csizmám nyomát,
Piros csizmám nyomát, selyem kendőm habját,
Selyem kendőm habját, bús szivem bánatját.
124.
Ritkán szól a rigómadár hajnalba,
Bakagyerök az ágyábul hallgatja.
Kelj föl baka, a csizmádat biczkóni:
Holnap röggel korán ki köll rukkóni.
Édös anyám, mér szült kend a világra,
Kilencz fontos ágyúgolyó számárai
Kilencz fontos ágyúgolyó eltalál,
Az se mondom, hogy kend volt édös anyám.
125.
Rózsám, rózsám, rózsám, a szivedet
Minek adtad oda a czugsführernek?
— Azért adtam én neki:
Gondját tudja viselni.
Mert a fűhrer igaz szívű,
Tud igazán egy kis leányt szeretni!
126.
Rózsa virít, rózsa nyílik,
A babám udvarán,
Magyar huszár karírozik
Sötét pej paripán.
Ne karírozz, magyar huszár,
Még le találsz esni,
Nincsen itten édes anyád,
Ki fog megsiratni?
