II. Katona-élet. 127
Édes anya felneveli a fiát, Drága pénzért kiváltaná, — nem adják. — Eredj haza, édes anyám, nem adnak, Neveld föl a többi árvát magadnak !
121. Rászállott a vadgalamb a tiszta búzakalászra, Még ezelőtt két kis évvel rá se néztem a lányra. De mióta a vadgalamb rászállott, Elszeretném én az egész világot.
Ez a kis lány, barna kis lány ha bemegy a templomba, Fehér szoknya, vasalt szoknya vágódik ki alóla, Az asszonyok azt beszélik felőle: Honvédbaka ennek a szeretője.
122. Reczecze! nem vagyok én kapitány, Reczecze! nem járok én paripán. Hármas honvédbaka vagyok én, Reczecze! gyalog masírozok én !
Reczecze! nincs a lánynak kötője, Reczecze! mert elhagyta az este, Mert elhagyta, csuhaj, az este, Reczecze! mikor a bakát leste.
Reczeczel ez a kis lány jó fajta, Reczecze! fog is ám a csók rajta. Vigyázz kis lány, bizony megjárod, Reczecze! Szűk lesz majd a kabátod.
123. Ritka a katona, kinek párja nincsen, Ritka a szerelem, kiben hiba nincsen. Mi haszna szeretem, ha el nem vehetem, Olyat nem szeretek, kit el nem vehetek.
