<poem> Lóger-knró árnyékában Fekszem a szomorű ágyban, Köpönyegem a sátorom, Magam árnyékában nyugszom.
117. Nyárád vize lefelé kanyarodik, Magyar huszár a mellett maséródzik. Maséródzék, úgy vigyázzon magára, A szerelem ne álljon az útjába.
118. Októbernek első napján Hej, be kell rukkolni. Akkor fogsz te, kedves rózsám. Keservesen sírni. Semmi, babám, semmi, Így szokott az lenni, Mindenféle szerelemnek Vége szokott lenni!
119. Perczel Móricz magyarok vezére — Áldja meg az egek teremtője! Hej, bevette a római sánczot. Kihajtotta belőle a ráczot.
Kis-Oroszi, magyarok hodálya. Elmegyek bel ül ed a csatára ; Jó magyar nem rakja szegre kardját. Ha veszélyben látja a hazáját!
120. Prága alatt van egy szép uj temető, Engem temessenek abba legelőbb, Sirhalmomra ültessenek violát, Kedves rózsám hadd sirhassa ki magát.
